Balance Diéta

 

 

Egyel többször állj fel, mint ahányszor elestél!!!!!

 

 

Ma valamiért elmélkedő hangulatom van, talán mert eszembe jutott, hogy az idén betöltöm a 40. életévemet!

Nem esem ettől pánikba, ez csak egy szám. Különösebben nem érdekel a korom, szerintem az a fontos, hogy mennyinek érzem magam. Bevallom belül olyan 35 körül járok, de életemben nem éreztem még ilyen jól magam a bőrömben.

De nem volt ez mindig így…..

 

Voltak olyan időszakok, mikor minden nap sírtam, sokszor éreztem úgy, hogy nem bírom tovább, nincs erőm már harcolni, elegem van az egész életből, mert újra és újra adott egy pofont. Szerencsémre mindig álltak mellettem szuper emberek, társak, akik kisegítettek a gödörből. Ezúton is szeretném megköszönni nekik, örök hálám!

 

Úgy gondolom, az élettől nem hiába kapjuk a feladatokat, mindennek célja van, megtanít valamire.

Nekem is voltak nagy leckéim, amik nélkül nem lennék az, aki ma vagyok. Elmesélem Neked a történetem, ami elolvasása után, talán kicsit másként nézel rám, mert mindezt végig gondolva én is másként nézek magamra!

 

Felnőtt létemmel kezdeném…

24 évesen férjhez mentem egy nagyon tuti pasihoz, 25 évesen megszületett a fiam, majd 28 éves koromban pedig a lányom. Mikor a kislányom 2 éves lett, akkor jött egy kihagyhatatlan állás ajánlat, dolgozni kezdtem ismét. Boldog, kiegyensúlyozott életünk volt, minden a gyerekekről szólt, de jól is volt ez így. Aztán a munkahelyemen elkezdtek sűrűsödni a problémák, sokszor gyomorgörccsel mentem dolgozni, emellett heti többször jelentkezett a migrénem, hányással, brutál fejfájással. Ezzel még csak-csak elvoltam, de hasmenésem is egyre gyakrabban volt, görcsökkel kísérve, még fel sem álltam az asztaltól evés után, már éreztem, hogy rohannom kell a WC-re, végig száguldott rajtam az étel. Mindig fogtam valamire, így ment ez majd 2 évig, addigra 17 kilóval lettem kevesebb, pedig előtte sem voltam az a vastag típus. Jó egészségügyes lévén nem akartam orvoshoz menni, de a férjem addig szekált, míg bele nem egyeztem. Na, itt kezdődött a kálváriám!

 

Mindenféle vizsgálatra kellett mennem, mivel ilyen sokat fogytam, tudtam, hogy daganat kereséssel indít az orvos, másik lehetőség a Crohn betegség, vagy a Colitis ulcerosa. Egy hosszú folyamat következett, rengeteg vizsgálattal, gyógyszerekkel, de kb. 1 év után megszületett a diagnózisom: lymphocytas colitis (ez egy bélgyulladásos betegség, amely gyógyíthatatlan, csak a tüneteket lehet kezelni). Hát akkor induljon a szteroid kezelés, hajrá!

Na, ezt nem kellett volna! Teljesen tönkre tette az immunrendszeremet, az ízületeimet, a hajam csomókban hullott, de a tüneteim nem javultak semmit. Képzeld el milyen állapotban voltam, és erre még dobott egy lapáttal az élet!

 

A vastagbél tükrözés folyamán 4db polipot eltávolítottak a belemből, és ennek megjött a szövettani eredménye! Tudod, az ember ha nagyon fél valamitől, és sokat gondol rá, akkor azt bevonzza! Így is lett! Nagyapám vastagbél daganatban halt meg, ugye a hajlam az unokákra öröklődik, ezért én mindig is rettegtem ettől. Egy nap, mikor a postás meghozta a szövettan eredményét, pont a hűtőszekrényt mostam ki. Remegő kézzel felbontottam a levelet, és az eredmény alapján hajszálnyira voltam a vastagbélráktól! Soha nem felejtem el ezeket a perceket! A kislányom pont kijött a szobából, nekem patakokban folytak a könnyeim, hogy ne lássa a hűtő fele fordulva, a fejem a hűtőbe dugva takarítottam tovább, hang nélkül sírva.

Az eredménnyel visszamentem az orvosomhoz, Ő válaszképp elmondta, szerencsés vagyok, hogy kialakult ez a gyulladásos bélbetegségem, mert 10 év múlva halott lennék. Ugyanis a betegségem miatt kellett béltükrözést végezni, így észrevették a 4db polipot, amely olyan sunyi fajta, mire tüneteket adott volna, már tele lennék áttéttel, tehát nem tudnának megmenteni.

 

Durr, még egy pofon az élettől!

 

Tehát igen nagy hajlamom van a rosszindulatú vastagbél daganatra!

Pár napig sajnáltam magam, aztán felálltam a padlóról, daganatmegelőző étrendre váltottam, azért sem hagyom, hogy legyőzzön a daganat!!!!!

Emellett kiköveteltem az orvosomtól, hogy állítson le a szteroidról, mivel semmit sem használt, de ártani annál inkább ártott! Mivel a TB finanszírozott ételallergia vizsgálat nem mutatott ki semmi allergiát, ezért elmentem egy magán laborba, ahol a tej, tojás, glutén, szója, és az élesztő pozitív eredményt mutatott!

 

Durr, még egy pofon!!!!

 

Akkor mit ehetek? Mi az, ami tej, tojás, szója, glutén, élesztőmentes, daganatmegelőző, és a beleimet sem bántja???!!!!!! Ekkor felmerült bennem, talán „fénnyel” kellene táplálkoznom! De komolyra fordítva a szót, tényleg volt olyan napom, mikor inkább nem ettem semmit, mert attól tuti nem lesz bajom! Szóval eljött az a pont, amikor a hóhért akasztják, a dietetikusnak diétázni kell, méghozzá a legkeményebb formában.

Idő közben kiderült, hogy van egy polip az epehólyagomban is, ami folyamatosan növekszik, s ha elér egy bizonyos méeretet, akkor biztosan rosszindulatú lesz, ami pedig egyenlő a halálos ítélettel!

 

Durr még egy pofon!!!!

 

Kivették az epehólyagomat, mert úgy döntöttem, ne várjuk már meg azt a bizonyos méretet, annak ellenére, hogy az orvosok azt mondják várjak még. De mire?! Előbb-utóbb úgyis túl kell esni ezen, akkor minél előbb!

És itt jött el a fordulópont az életemben, mikor azt kiáltottam magamban: ÁLLJ!!!!!

Ez így nem mehet tovább, csont sovány vagyok, alig ehetek valamit, hasmenésem, görcseim vannak, a dokik nem tudnak meggyógyítani! 36 éves vagyok, nem vagyok hajlandó így leélni az életem! Megráztam magam, és FELÁLLTAM A PADLÓRÓL!!!!

 

Elindultam az alternatív gyógyászat útján, abbahagytam mindent gyógyszert. Rátaláltam egy kínai orvosra, aki akupunktúrával tünetmentessé tett! Hihetetlen, mi?

Azt mondta, hogy nem tud meggyógyítani, csak a tüneteimet megszűntetni, mert a betegségemet a stressz okozza, ha megint fokozott stressznek leszek kitéve, előjönnek a panaszaim.

Nekem már ez is a kánaán volt!

Innentől kezdve ehettem bármit, jól voltam, a húzós időszakok tényleg előhozták a hasi görcsöket, de megtanultam a testem jelzéseit figyelve, diétával kezelni magam, gyógyszermentesen! Munkahelyet váltottam, megvalósítottam az álmomat: dietetikai magánpraxist indítottam, táplálkozási tanácsadást végzek főállásban azóta is. Egy hatalmas stresszt, az előző munkahelyemet kiraktam az életemből. Most azt csinálom, amit nagyon imádok, tényleg a hivatásom a dietetika. Azóta boldogabb, kiegyensúlyozottabb, egészségesebb, tünet mentesebb vagyok. Persze ehhez kell egy támogató családi háttér is, köszönet érte!

Rendszeresen kell járnom vastagbél tükrözésre, hogy az idő közben keletkezett polipokat eltávolítsák, nagy örömömre az utoljára eltávolított 2db polip szövettani eredménye jó indulatú lett!!!!!

 

Na, ekkor megnyugodtam, és tudtam, hogy jó úton vagyok!!!!

 

A diétám jelenleg glutén-, és tejmentes, mert észrevettem, hogy így jobban érzem magam, emellett figyelek a daganatmegelőző étrendre is, rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, teljes kiőrlésű ételt fogyasztok, és amit csak lehet, én készítek el otthon!

Szóval ennyi az én történetem!

Ezt végig gondolva, szerintem ezt a betegséget azért „kaptam”, hogy egyrészt megmentse az életemet, másrészt ezáltal sokkal jobb dietetikus lett belőlem. Amiket azelőtt tanácsként elmondtam egy gyulladásos bélbetegséggel, daganattal, ételallergiával küzdő páciensemnek, azt saját bőrömön tapasztaltam meg, végig jártam az útjukat. Ezáltal sokkal hatékonyabb, praktikusabb, használhatóbb tanácsokat tudok adni Neked, és bárkinek, akinek szüksége van diétára, az étrendje megváltoztatására. A betegségem jobb dietetikussá tett!

 

A történetem azért írtam le, hátha valaki erőt merít belőle. Ne feledd, sose add fel, valahol megvan a megoldás, csak meg kell találnod, és legyél nyitott új dolgokra, mert sokszor ott a megoldás kulcsa!

 

A sorokat újra elolvasva felmerül bennem a kérdés: ki is vagyok én?

Tünetmentes gyulladásos bélbeteg, ételallergiás vagyok, boldog vagyok, dietetikus vagyok, Viki vagyok!

 

 

smileyKöszönöm, hogy elovastad a történetem!smiley